A megtérülés kérdései

A korábbi bejegyzésben az adminisztrációhoz kapcsolódó problémákról volt szó, de a kérdés fontos része a projekt kiválasztása és annak megtérülése is.

Egy-egy fejlesztés indításának minden vállalkozás szervezetében megvan a saját folyamata. Kisebb vállalkozásoknál a vezető egyszemélyben dönt, máshol több terület vagy részleg véleménye és támogatása szükséges egy fejlesztés elindításához. Ez utóbbit elsősorban nagyvállalatoknál látjuk. Ebben nem lehet különbséget tenni beruházás, innováció vagy kutatás-fejlesztés között.

Gyakran adott időpontban több fejlesztési lehetőség is rendelkezésre áll, melyek közül ki kell választani, melybe kezd bele a cég. Ha csak egy projektcél van, annak időzítése a kérdés. Ezeknek a döntéseknek hatása lesz a vállalkozás későbbi életére, a közeljövőben költségnövekedés, a későbbiekben bevételtermelés formájában. Természetesen az üzleti stratégián túl a legfontosabb tényező, mely alapján a lehetséges projektek közül választani érdemes, az a megtérülés. Kivételt képez ez alól az a projektcél, mely nem eredményez közvetlen eredményt, de hatására megváltozik a vállalkozás működése, javul a munkavállalók komfortérzete, biztonsága stb. Minden más esetben azonban vagy költségcsökkenést, vagy bevételnövekedést kell eredményeznie.

A megtérülés számítására sok módszer és mutató áll rendelkezésre. A nagyvállalatok esetében erre gyakran már kiválasztott módszer van, minden esetben azonos módon számítva a projekt hasznosságát. Akkor, amikor egy vállalkozásnak nincs ebben gyakorlata, a szakirodalomban elérhető módszerek közül a legalkalmasabb kiválasztása után érdemes ahhoz hosszú távon ragaszkodni, mely összehasonlíthatóságot ad a különböző projektekre. Előfordulhat, hogy egyazon projekt esetében a különböző módszerek nagyon eltérő eredményt is adhatnak, akár ellentéteset is, így a módszer kiválasztása is körültekintést igényel.

A megtérülési időt a vissza nem térítendő támogatások nagyban torzítják, a kockázat lecsökken, hiszen ha a fejlesztési költségek 50-60%-át nem kell kifizetni, a költség-bevétel arány megváltozik.

Amennyiben projektjeink mind alkalmasak pályázatra, azokat a piaci alapon induló más projekthez mérve jelentkezik a torzító hatás. Ekkor a vállalkozás gyakran a megtérülésnél a támogatást is figyelembe veszi, ami miatt olyan projektbe is belekezd, amelyet piaci alapon nem indítana el. Olyan eredmények felé indul, mely egy kevésbé hatékony technológia vagy kisebb és elhaló piaci szegmensre irányul. A kép tisztább akkor, ha több projekt közül csak pár kaphat támogatás. Ekkor egy tudatos tervezés már nem veszi számításba a vissza nem térítendő támogatást, nem jelentkezik a torzító hatás, jobban látszik a projektek hasznossága közti különbség.

A megtérülés számítása sajnos sok kkv esetében elmarad, konkrét számok nélkül a vezető véleménye alapján indulnak a fejlesztések. Ez nem mindig baj, de a vissza nem térítendő támogatás ezt a véleményt nagyban torzíthatja, elfedve a valós piaci helyzetet. Az egyszemélyi, számítások nélküli döntéshozatal esetében még mindig gyakran veszik számításba a támogatást is, így nem a legnyereségesebb projektcél kerül kiválasztásra. 

Ha nincs számítás, a támogatás miatt nem derül ki, hogy mi az a projektméret, mely meg fog térülni. A költségek lazább kezelése gyakori a pályázatos projekteknél, hiszen ott a plusz költségek csak egy részét kell önerőből kifizetni. Tudatosabb projektellenőrzéssel el lehet érni, hogy csak olyan tevékenységet végezzen el a projektcsapat, mely valóban szükséges az eredmény eléréséhez. Jellemző, hogy egyes költségek, melyek elszámolhatóak a pályázati kiírás szerint, a prokjektköltségek közé kerülnek, miközben ezek nélkül is megvalósítható lenne a fejlesztés. Olyan eszközvásárlás történik, mely hasznos a projektben, de az nélküle is megvalósítható lenne. Ezekben az esetekben a megtérülésnél ezt nem javasolt a projekt részének tekinteni, hogy ne torzítsa az eredményt. Érdemes ezekre az eszközökre és költségekre külön hasznosságot számítani, melyben már a projekten kívüli használat eredménye is megjelenik.

Vannak olyan támogatott költségelemek, melyek nem tekinthetőek egy K+F projekt részének (példa erre a marketingre fordított összegek), de fontos részét képezik a hasznosságnak, mert nagy szerepük van a megtérülésben. Emiatt ezeket be kell rakni a számításba, annak ellenére, hogy nem lehet ezeket a projektre könyvelni.

Emellett a pályázatos projektek esetében nem csak „ingyenpénz” jár, hanem kötelezettségvállalást is tenni kell. Gyakran látjuk, hogy a döntés során el szokták felejteni, hogy árbevétel-növekedést kell elérni, és más kötelezettségeket is vállal a pályázó. Ráadásul a dokumentációs kötelezettség komoly teher lehet, főleg egy KKV esetében.

Sok helyen lehet olvasni, hogy a projekthez válasszunk támogatást, és ne a támogatáshoz keressünk projektcélt. Ez nem csak KKV-knál, hanem nagyvállalatoknál sem mindig valósul meg. Az a szemlélet, hogy a pályázathoz keressük a projektet, képes leginkább elősegíteni a nem megfelelő projektkiválasztást, és olyan irányba vinni a fejlesztést, amely nagyon alacsony megtérüléssel jár.

Ha a projektet az „ingyenpénz” nélkül értékeljük, az sok problémát megelőzhet. Gyakran lehet hallani, hogy a támogatások elkényelmesítik a vállalkozásokat. Ha az előzetes értékelés elkészül, az felhívja a figyelmet a valós állapotra és a valós hasznosságra. Így a későbbiekben, amikor már nem állnak majd rendelkezésre pályázatok, hasonlóan lehet a projekteket kezelni. A szemléleten érdemes változtatni ahhoz, hogy a cég jól jöjjön ki egy ilyen pályázatos projektből. 

Egy fejlesztést akkor érdemes elindítani, ha az önmagában is értékes, ha ennek finanszírozását ráadásul vissza nem térítendő támogatás könnyíti, az olyan megtakarítást jelent, mely más fejlesztéshez adhat segítséget.