A KSH kiadta 2016-os év előzetes adatait a kutatás-fejlesztésről, mely szerint az Magyarországon a 2011-es szintre esett vissza. Mivel az innováció a jövő gazdasági növekedésébe való befektetésként értelmezhető, a most elköltött K+F összegek a gazdaság jövőbeni állapotát vetítik előre. Ez is az oka, hogy a kutatás-fejlesztés mértékét a GDP arányában jellemzik a gazdasági statisztikák, a mostani bevétel mekkora hányadát forgatják vissza befektetésként. Az uniós átlag 2% körül mozog. Mivel az Európai Unió célja a 3%-os K+F kiadás elérése a GDP arányában, az 1,4% alatti magyar arány a tagállamok közt az utolsó harmadba helyezi az országot.
Az jól látszik a 10 éves adatok elemzéséből, hogy a kiadások látványos növekedést mutatnak azokban az években, amikor vissza nem térítendő támogatások segítették a projektek finanszírozását. Valószínűsíthető, hogy a mostani csökkenés 2017-ben megfordul, és a pályázati kifizetésekkel összhangban növekedést mutat majd. Ennek nem csak a finanszírozás segítése az oka, hanem az is, ami a KSH adatait hiányossá teszi. A vállalkozások jellemzően nincsenek tisztában azzal, hogy milyen fejlesztéseik tekinthetőek kutatás-fejlesztésnek. A pályázattal támogatott projektek esetében dokumentálva van a K+F tartalom, így a KSH adatszolgáltatásban is gyakran feltüntetésre kerül. Más projektek, amelyek saját finanszírozásban valósulnak meg, valószínűbb, hogy kimaradnak ebből. Ez általános tapasztalat, mivel a gyártó vagy szoftverfejlesztő cégek legtöbbször nem is gondolkodnak abban, hogy egy egyedi megrendelésnek, vagy a saját működésük javítását célzó fejlesztéseknek lehet kutatás-fejlesztési tartalmuk. Ehhez ráadásként még az is hozzájárul, hogy a K+F költségeket ssok vállalkozás a májusi adóbevallás határidejére összesíti, míg a KSH adatokat márciusban kell leadni, egyszerűen nincs még rendelkezésre álló adat annak határidejére. Így valószínű, hogy a KSH-nak leadott K+F adatokon túl még arányaiban is számottevő összeg tekinthető K+F költségnek minden évben.
A pályázati támogatások hatása a költségek forrásának elemzésében is látható.
A trend ebben a korábbival ellentétben azonban pozitív, az állami szerepvállalás egyre csökken, miközben a vállalkozások egyre nagyobb arányban finanszírozás fejlesztéseiket, 2006 és 2016 között a 43%-os arány 56%-ra nőtt.
A GDP arányos csökkenést az állami ráfordítások csökkenése okozza, melynek oka egyrészt a pályázatokban kereshető, másrészt az egyetemi, kutatóhelyi költségkeret csökkenése is megmutatkozik benne. Erről korábban az Innovációs eredménytábla kapcsán már volt szó.
A források tekintetében nagy különbség nem mutatkozik az uniós átlag és a magyar adatok közt. Hasonlóan kis részt képvisel a non-profit szektorból áramló forrás mennyisége. Európai szinten azonban külön forrásnak tekintik az állami és a felsőoktatási forrásokat, mutatva, hogy mekkora jelentősége van az oktatásban folytatott kutatásoknak.
Badak Zsuzsanna innovációs tanácsadó
Forrás:
